Eljött a január másodika, és én „új év, új élet” alapon felkerekedtem, és elindultam a MIESZ havi programjára, ami két részből állt: először egy városnéző túra, főleg a külföldi – brazil és osztrák – vendégek kedvéért, majd utána beszélgetés és játék a MESZ Bródi Sándor utcai irodájában – ahol egyébként nagyon hideg volt.
A tervek szerint három órakor találkoztunk volna a Blaha Lujza téren, ahonnan együtt mentünk tovább. Itt volt egy kisebb fennakadás (a városnézők kicsivel kevesebb, mint fél órát késtek), de végül mindenki szerencsésen eljutott a helyszínre. Itt először bemutatkoztunk – nem minden nehézség nélkül, ugyanis én alig, két brazil vendég pedig egyáltalán nem tudott eszperantóul. Utána jó hangulatú beszélgetés következett, majd brazil barátaink elénekelték egyik népdalukat, egyeseknek ezzel szívrohamot okozva, mivel a nóta lassan kezdődött és hirtelen kiabálással ért véget. Rajtunk volt a sor, és hosszas egyezkedés után a társaság amellett döntött, hogy eléneklik a Tavaszi szelet – eszperantóul. Már csak osztrák barátaink voltak hátra, de mire rávettük őket, hogy előadjanak nekünk valamit, vért izzadtunk.
Miután mindenki megcsillogtatta a tehetségét, egy jópofa bikafejes játékot játszottunk, aminek nem vagyok biztos az eredményében, de valószínűleg előkelő helyezést értem el (pláne, ha figyelembe vesszük, hogy akkor még nem tudtam a számokat).
Ahhoz képest, hogy rettenetesen féltem előtte és izgultam alatta, jól éreztem magam, és ez főleg annak köszönhető, hogy mindenki nagyon kedves volt velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése