Már egész régóta érdeklődöm más nyelvek és kultúrák iránt, ezért jelentkeztem érettségi után idegenforgalmi szakra. Ezután 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem andragógus-művelődésszervező szakán kaptam arra lehetőséget, hogy megismerkedjek egy interkulturális kommunikációra alkalmas nyelvvel, ami nem más, mint az eszperantó. A nyelvtanulással párhuzamosan már részt vettem néhány helyi és országos eszperantó rendezvényen, de az igazi lehetőség 2012 őszén jelentkezett, amikor is a magyar-lengyel csereprogramnak köszönhetően ingyenes részvételt nyertem egy nemzetközi rendezvényre, a 4. Ifjúsági Eszperantó Hétre, melyet idén Németországban rendeztek meg.
A magyarokkal 2012. december 27.-én este találkoztunk a budapesti keleti pályaudvaron. Útközben csatlakozott csatlakoztak a karavánunkhoz a szlovákok, a csehek és a németek egy része is. Az utazás leginkább egy túlélőtúrához hasonlított, hiszen aludni egyáltalán nem tudtunk és legalább ötször át kellett szállnunk, de minden küzdelem megérte, hiszen december 28.-án a délutáni órákban megérkeztünk a helyszínre, Naumburg (Saale) egyik ifjúsági szállójába.
A helyszínre érkezve a fogadtatás nagyon kedves, a bejelentkeztetés pedig gyors volt, ami után már el is foglalhattam a helyem az amasloĝejoban. Nem pihenhettem sokáig, hiszen este már kezdődtek a programok és semmiből sem akartam kimaradni!
A programkínálat nagyon színes és izgalmas volt, így mindenki megtalálta a számára megfelelőt. Első nap részt vettünk egy városnéző túrán, ahol megnéztük a Marktplatzot, a Szent Péter és Pál Dómot, a Marientort, a Salztort, illetve néhányan ellátogattunk a Nietzsche-Hausba is. A túra után páran szinte mindennap lesétáltunk az óvárosba, ami egyszerűen gyönyörű volt.
A programok közt volt ismerkedési est, kulináris fesztivál, nemzetközi est, komédiás kvíz est. Különböző előadásokat is meghallgathattunk (például az UEA-ról, a TEJO-ról, a Muzaikoról, a Vikipedioról, az E@I-ről vagy különböző rendezvényekről). A rendezvény ideje alatt voltak izgalmas témájú kerekasztal beszélgetések, közgyűlések is. A kreatívabbaknak rajzolásra, festésre, kötésre, ékszerkészítésre vagy tánckurzusra is nyílt lehetőségük. A gufujoban folyamatosan lehetett társasjátékozni, puzzle-ozni, olvasgatni, teázgatni és beszélgetni, a trinkejoban pedig az italok és a karaoke kapott helyet.
Nagyon örültem, hogy voltak nyelvórák is, ahol anyanyelvűek vezettek be minket például a magyar, a német, a lengyel, vagy a spanyol nyelv rejtelmeibe, de természetesen voltak kezdő és haladó eszperantó kurzusok is. Számomra talán az egyik leghasznosabb és legizgalmasabb a novula programo volt, melyet naponta szerveztek az új résztvevőknek, hogy megkönnyítsék az ismerkedést, az eszperantó életbe való beilleszkedést.
A lehetőségeket színesítette a mozi és a koncertterem kínálata. A moziban többek közt a Mazi című rajzfilmsorozatot néztem meg, mely a nyelvtanulóknak készült, illetve egy magyar rajzfilmet, a Szaffit eszperantó felirattal. Ezeken kívül eszperantó felirattal játszották még 3D-ben a Harry Potter több részét, az Így neveld a sárkányodat, a Shreket, vagy az Avatart. A koncertek szintén tetszettek, hiszen korábban nem gondoltam, hogy ilyen színvonalas eszperantó zenészek és zenekarok léteznek (pl.: JoMo, Gijom, Jonny M, Tone, Platano, Inicialoj DC, La Perdita Generacio, la Danghera és Kim …).
A hét csúcspontja, és számomra is a legnagyobb élmény a szilveszter este volt. Az esemény egy svédasztalos fogadással és közös fotózással (kb. 200 fős) kezdődött, majd a résztvevő 38 ország időzónái szerint köszöntöttük az újévet. Éjfél után a trinkejoban elhangzott a magyar Himnusz, a magyarok pezsgő helyett pálinkával koccintottak, majd reggelig tartó bál következett.
Az első napokban nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem az eszperantó nyelvű előadásokat és beszélgetéseket, de néhány nap után már szinte csak eszperantóul tudtam gondolkodni. Sajnos ez az egy hét kevésnek bizonyult ahhoz, hogy eléggé belerázódjak ebbe a teljesen „más” világba, Esperantiába, ahol minden gondomat elfelejthettem. Rengeteg kedves, nyitott és érdekes embert ismerhettem meg és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára találkoztam velük! :)
Akik kételkednek a nyelvben, vagy azt gondolják, hogy csak a diplomához elég, azokat csak buzdítani tudom, hogy ne csak tanulják, hanem használják is annak sok-sok lehetőségét! Hiszen a nyelv igenis életképes és külföldön presztízse van. Sokkal könnyebb egy nemzetektől független nyelvvel nemzetközi barátságokra szert tenni, mint egy olyannal, melynek anyanyelvű beszélőivel szemben mindig hátrányban leszünk!
Tóth-Deme Anett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése