Anett, a MIESZ vezetőségi tagja beszámol az IJS-n megrendezett "Újonc Programról"

A tavaszi JER-en választottak a MIESZ vezetőségi tagjai közé, ami nagyon megtisztelő volt számomra, és már nagyon vártam a mielőbbi együttműködést és találkozót a szervezet aktív tagjaival. Az IJS előkészületei már ekkor folyamatban voltak és úgy gondolom elég hamar sikerült a hozzám legközelebb álló feladatot megtalálnom, a Novula Programo (újonc program) megszervezését és lebonyolítását. Általában ezt a programot egy tapasztalt eszperantista szokta vezetni, de úgy érzem, hozzám azért áll ez közel, mert még elég frissen él bennem, milyen is novulo-nak lenni, hiszen mondhatni én vagyok a csapat legújabb eszperantistája.

Bár Szegeden részt vettem már pár interkona és urba ludo program megszervezésében, azért egy IJS Novula Programo-ja elég nagy kihívást jelent, hiszen ez a program sikeressége sokkal fontosabb az előbb említetteknél. Ha valaki frissen kerül be a mozgalomba, senkit nem ismer, és még nem nagyon meri beszélni a nyelvet sem, az könnyen elveszhet egy rendezvényen, ezért segíteni kell neki. A Novula Programo-n többnyire játékokkal és beszélgetésekkel segítjük az újoncok nyelvgyakorlását, ismerkedését és beilleszkedését. Ha ez jól sikerül, nem csupán jó élményekkel térnek haza, hanem nagyobb a valószínűsége, hogy jövőre is visszatérnek közénk. Kezdetben nehézséget okozott a novulo fogalom definiálása, hiszen sokan csak az adott rendezvényen kezdik el a nyelvet tanulni; vannak, akik már régóta tanulják a nyelvet, de még nem vettek részt olyan programon, ahol külföldiekkel is tudták volna azt gyakorolni; és vannak, akik jó pár programon részt vettek, de az IJS-n újak. Én a résztvevőkre bíztam, hogy ki érzi magát novulo-nak, így az IJS előtt egy héttel mindhárom kategóriának küldtem egy meghívó e-mailt a Novula Programo-ra.

A legelső találkozóra rögtön az érkezés napján, az Interkona Vespero után került sor. Elég nagy kihívás volt számomra, hiszen a meghívóm sikerrel járt, legalább 20-25 fő eljött, és ekkora csoporttal elég nehéz volt ismerkedős játékokat játszani. Ekkor volt három segítőm is, Saci, Stela és Zsófi (Zamenhof angyalai), akikhez az újoncok az egész hét folyamán bármikor fordulhattak segítségért. A következő alkalmakon kevesebb volt a résztvevők száma, körülbelül 10-15 fő. Remélem hogy ez nem én miattam, a játékok, vagy a nagy meleg miatt történt, hanem mindenki megtalálta a nyelvi szintjének és érdeklődésének legmegfelelőbb programot vagy beszélgető partnert. Kisebb csoporttal sokkal könnyebb volt foglalkozni is és sokkal családiasabban, hangulatosabban teltek a találkozók, ami nem csupán a kitalált játékoktól függött, hanem nagyrészt a résztvevőktől, hiszen egy hihetetlenül lelkes és vidám csapat gyűlt össze! Próbáltam minél színesebb, csapatépítős, mozgós, agytörős és eszperantóhoz kapcsolódó játékokat is kitalálni. Nagyon jól éreztem magam, és láthatóan a többiek is, hiszen az egy órás alkalmak végén a társaság még mindig lelkes volt és szeretett volna tovább játszani. Sőt a legnagyobb élmény az volt, amikor néhányan elmesélték, hogy ismerték ezt a játékot azelőtt, vagy szerettek volna egy új játékot megtanítani a többieknek. Nagyon fájt a szívem, amikor ezt nem hagyhattam, mert sietnünk kellett az ebédre.

Szóval rengeteg új tapasztalattal, élménnyel és barátsággal gyarapodtam a hét alatt. Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, aki részt vett a programokon és szívből remélem, hogy az elkövetkező években mindegyiküket újra láthatom az IJS résztvevői között! :)

Tóth-Deme Anett

Az újoncok és Zamenhof angyalai a közösen készített zászlóval

Újonc eskü az utolsó estén