December 28. és január 4. között rendezték meg immár 5. alkalommal a JES-t (Junulara Esperanta Semajno), azaz Ifjúsági Eszperantó Hetet, ez alkalommal Lengyelországban, Szczawno Zdrój-ban. Nagyon örülök, hogy ebben az országban volt idén a JES, mert úgy tekintek rá, mint eszperantó országra, hiszen a nyelv atyja, vagyis Zamenhof is itt született, Bialystok-ban.
Nagy meglepetés volt, mikor véletlen megláttunk egy táblát, Zamenhof utca felirattal, az egyik kirándulásunkra vezető buszúton.
Csakúgy, mint a tavalyi JES-en, Németországban, életem első eszperantó találkozóján, most sem csalódtam. Régóta nem volt ilyen jó szilveszterem és szülinapom, amit január 1-én ünneplek. Habár a vonatút Lengyelországba nagyon hosszú és fárasztó volt, igazán megérte ilyen sokat utazni. Mivel azelőtt még sosem jártam ebben az országban, rögtön tudtam, hogy menni fogok a JES-re, mert a tavalyihoz hasonló, jó élményekre számítottam.
Első este a hagyományos ’interkona vespero’ során zajlik az ismerkedés, ilyenkor az összes résztvevő együtt van. Ahogy szokás, énekeltünk, táncoltunk, játszottunk és jól szórakoztunk, köszönhetően Kimo irányításának, aki mindig tudja, hogyan teremtse meg a jó hangulatot. A ’novula programo’ ismét szórakoztató játékokkal biztosította a lehetőséget a rendezvény során minden nap, az újonc eszperantistáknak, akik először vettek részt eszperantó rendezvényen és rövid ideje tanulják a nyelvet, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak az eszperantóval és a már tapasztaltabb résztvevőkkel. Bár én már nem számítok novulo-nak, most is szívesen vettem részt a programokon.
Ha eszperantós rendezvényre megyek, sosem hagyom ki a kirándulásokat, melyek nagyszerű lehetőségek az adott ország felfedezéséhez. Ez alkalommal egy egész napos kirándulás keretein belül a gyönyörű Wroclaw-ba látogattunk el, mely különösen a kis törpe szobrairól híres, melyekkel lépten-nyomon találkozhat az ember, ha a városban sétál. Ezenkívül egy igazán izgalmas éjszakai utunk volt Osowkába, a föld alatti városba, melyet a második világháború alatt építettek. Ez a kirándulás olyan volt, mintha egy kalandparkba cseppentünk volna és kissé félelmetesnek is hatott.
A résztvevők sokszínű programkínálatból választhattak, előadások, vitakörök, nyelvórák várták az érdeklődőket. A szervezők gondoskodtak róla, hogy senki se unatkozzon. Természetesen most sem maradtak el a szuper esti koncertek sem, azoké a híres eszperantista zenészeké, akik szinte minden alkalommal részt vesznek a találkozókon és biztosítják a jó hangulatot. A résztvevők továbbá nézhettek filmet a ’kinejo’-ban, vagy megtanulhattak játszani egy érdekes hangszeren, az ukulelo-n, mely mondhatni, az idei JES szimbólumává vált. A jó tanároknak köszönhetően mindössze néhány napos gyakorlás után a résztvevők igazi ukulelo-mesterekké váltak, majd egyik este egy koncert keretében meg is mutatták, hogy mit tudnak.
December 31-én mindenki izgatottan készült a szilveszteri bulira, este pedig hatalmas újévi svédasztal várta a vendégeket, megrakva a legkülönfélébb ételekkel, melyek nagy részét maguk a résztvevők készítették. Mondanom sem kell , hogy aznap mindenki reggelig bulizott.
A tavalyi JES-hez képest, idén valamivel kevesebben vettek részt a rendezvényen, kb. 180 ember jött el Lengyelországba. Ismét óriási élményt jelentett számomra, hogy egyike voltam ennek a 180 embernek, amit bizonyít az is, hogy hazaérkezvén, még legalább két hétig csak a JES körül forogtak a gondolataim, így elég nehezen tudtam koncentrálni a munkámra és a vizsgáimra. Az eszperantó találkozók után sosem könnyű visszatérni a hétköznapokba. De biztos vagyok benne, hogy a jövő évi JES-en is ott leszek!
Csikós Blanka
Csikós Blanka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése