Először a Batthyány téri HÉV-megállóban találkoztunk, de a csoport fele csak Pomáznál csatlakozott, ahonnan aztán busszal mentünk tovább. A program viszonylag „korán” kezdődött, így az elején még senkinek sem volt nagyon kedve beszélgetni. Hatan voltunk, Vilté, Laura, Laci, Zsófi és Imre (és én). Főleg az érettségik miatt voltunk csak ennyien, de ez nem akadályozta a jó hangulatot, így ez a találkozó is hasonlóan jól sikerült, mint az eszperantó rendezvények általában. :) Emellett még az időjárás is kedvezett, a szép tájról nem is beszélve. :)
Az útkeresésben Vilté GPS-e és Imre térképe is segítségünkre volt, így különösebb problémák nélkül megtaláltuk a szurdokot, amin keresztül Csobánkához mentünk. Itt a folyón először csak köveken lehetett átmenni (ami néha kicsit rémisztő volt :)), de később már hidak is voltak, így igazán luxusban érezhettük magunkat. :D
A második kilométer után a többiek egy evőszünet mellett döntöttek. Ekkor én – aki akkor épp csak néhány órája reggeliztem… – megszereztem Zsófi fényképezőgépét és onnantól kezdve fotóztam, kattintgattam és művészkedtem (több-kevesebb [inkább kevesebb] sikerrel), így végül jó sok (majdnem 150) kép gyűlt össze. Néhányan ezt először nem vették jónéven és visszatámadtak.
A túra során aztán mindenki beszédesebbé vált, ha csönd lett volna, Imre elővette Vilté eszperantó-énekkönyvét és énekelt nekünk. :) A hely nagyon szép volt, láttunk egy csomó vadászlest és valamit, amiről végül nem derült ki, mi célt szolgál. Mellesleg menet közben – valószínűleg azért mert a fényképezőt néztem, nem az utat – meg akart gyilkolni egy hosszú, traktorvájta lyuk, ezért bosszúból róla is készült egy kép…
Csobánka előtt gyorsan meglátogattunk még egy kis kápolnát, ahol egy forrásból vizet is lehetett venni. Itt egy picit pihentünk (Imre látszólag inkább aludni akart) és a társaság eddigre közkedveltté vált fotósát (engem :D) finomnak tűnő szendvicsével együtt lefotózták .
Csobánkában egy domb megmászása mellett döntöttünk, ahol a csúcson egy kereszt volt. Amíg áthaladtunk a falun, láttunk egy furcsa csoportot (akik többek közt fakeresztet és gitárt is vittek magukkal). (Sajnos[?] elfelejtettem lefotózni őket…) Ez után a sokkélmény után cserkészekkel találkoztunk, tehát összességében az eszperantisták itt egész normálisnak érezhették magukat. :)
A csúcsról nagyon szép kilátás nyílt a falura. Itt CsúcsCsoki-evés, némi pihenés és evés után egy csobánkai busszal mentünk vissza, majd egy Batthyányi téri palacsintázóban folytatódott a program. Itt mindenki rendelt magának valami finomat, evés közben pedig a nyári eszperantó eseményekről beszélgettünk. (Pl. az IJS-ról, ahova ugye te is jössz?)
A palacsintázás után mindenki hazament. Én – és úgy tűnt, a többiek is :D – jól éreztem magam, tehát íme a bizonyíték, hogy a kevés résztvevős eszperantó találkozók is sikerülhetnek jól. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése