December 26-án este négy magyar eszperantistával vonatra szálltunk a Keletiben, és elindultunk a harmadik eszperantó szilveszterre, a JES-re, Gdańskba. Az éjszakai vonaton jól elszórakoztunk négyen, és mivel csak az eszperantóról beszéltünk, kabintársunk is érdeklődött, hogy az mégis micsoda és mi értelme van. Aludni viszont nem nagyon tudtunk, mert nagyon meleg volt a kabinban és reggelre le is betegedtem. Varsóban át kellett szállnunk, és a második átszállásnál összetalálkoztunk a cseh-szlovák karavánnal, akikkel – mint utólag kiderült – már Pozsony óta egy vonaton voltunk, és együtt folytattuk utunkat a találkozóra. Az út utolsó pár órájában Tabut játszottunk eszperantóul, és mivel sikerült minden szót megtanulnom, már nem játszhatom Białystokban, mert az csalás lenne. Délután négy körül értünk Gdańskba, Pawel [egy lengyel szervező] kijött elénk és elvitt minket a JES helyszínére (továbbiakban JES-ejo). Már sok résztvevő ott volt és mindannyian örültünk, hogy viszontláthatjuk a rég nem látott barátokat. Beregisztráltunk és beköltöztünk az amasloĝejoba (osztályterem, ahol kb. 15-en aludtunk matracon, hálózsákban). ami a második emeleten volt. Az első emeleten egy társalgószerűség kapott helyet, ahol mindenféle társas, ügyességi, stratégiai játékokat lehetett játszani, vagy csak teázni és beszélgetni. Hamarosan megérkezett egy nagyobb karaván Német- és Franciaországból, majd kezdetét vette az ismerkedési est különböző játékokkal. Ezenkívül drinkejo (alkoholos italokkal) és gufujo (teával) várta minden este az érdeklődőket.
Nap közben is színes programok várták az érdeklődőket. Dorota, egy lengyel barátnőm vezetésével minden nap volt eszperantóóra a helyi diákoknak, illetve azoknak is szervezett külön programot, akik az első eszperantó rendezvényükre jöttek, vagy nem beszélik olyan jól a nyelvet, hogy jobban be tudjanak illeszkedni. Első nap volt a rendezvény megnyitója, ami minden megnyitóhoz hasonlóan elég hivatalos hangvételű volt. A megnyitó után részt vettem a Muzaiko, 24 órás eszperantó rádió előadásán [már írtunk róla a honlapon is]. Eddig csak hallgattam őket, de már azt is tudom, hogy ki az a lelkes önkéntes csapat, aki a szabadidejét feláldozva, fizetés nélkül szerkeszti a rádió adásait. Az egész találkozó alatt saját standdal rendelkeztek, ahol bármilyen kérdéssel lehetett hozzájuk fordulni vagy épp pólót vásárolni, amit meg is tettem. :) Az előadás után kipróbáltam Przemek [egy lengyel eszperantisa] húgának, Martának az ékszerkészítő workshopját az újrahasznosítás jegyében, és csináltam magamnak egy zöld, csillag alakú (az eszperantó jelképe) fülbevalót drótokból és festett műanyagpalackból. Az esti koncerteknek egy néhány utcával arrébb lévő épület adott helyet, ahol először az litván Asorti nevű együttes koncertezett. Megtáncoltatták az egész közönséget, majd Gijom, aki nem koncertet tartott, hanem a saját szavaival élve „koncerenciát”, azaz a koncert és a konferencia keverékét. Visszaérve a JES-ejoba karaoke és disco várt minket. Talán emiatt a karaoke miatt ment el a hangom és nem is jött vissza még egy hétig. Hajnali 4 körül megérkezett Przemek is Białystokból, és csatlakozott a mulatsághoz.
Hála az előző estének, a másnap reggeli találkozóra Lech Wałęsával (lengyel politikus, Solidarność egyik alapítója) nem tudtam felkelni. Mire délutánra összeszedtem magam, épp kezdődött az urba ludo, azaz a városi játék, ahol csapatokban különböző feladatokat kellett teljesíteni a városban. Roĉjoval [egy holland résztvevő] és Bálinttal voltam egy csapatban, és bár meg voltam győződve, hogy mi voltunk a legjobbak, helyezést mégsem értünk el. Sajnos az egész találkozó alatt ez az egy alkalmunk nyílt jobban megismerni a várost, mert napközben annyi program volt, hogy senkinek nem volt kedve elhagyni a JES-ejót. A játék után Szabi kezdő eszperantóórájára mentem, hogy ellessek tőle néhány módszert a saját óráimhoz. Az esti koncertek előtt egy lengyel néptáncegyüttes tartott bemutatót, és mi is kipróbálhattunk néhány lépést. Aznap az Inicialoj DC volt a soros a koncertezéssel. A specialitása, hogy koncert közben videóklipeket vetít a háttérben, ami elég pszichedelikussá teszi a koncertjét. Miközben hallgattam, rájöttem, hogy az IJF alatt, Olaszországban már voltam egyszer a koncertjén, csak épp más dolgom volt közben. Az Inicialoj DC-t Kimo követte, őt pedig a fia rockegyüttese, a Danghera, akik - azt kell mondjam - a legjobbak voltak az este folyamán. Az este az előzőhöz (és az összeshez) hasonlóan hosszúra sikeredett.
Az év utolsó előtt reggelén ismét elaludtam és lemaradtam a Gdańskot felfedező kirándulásokról. Talán ez a nap sikerült a legpasszívabbra, mert a TEJO (Ifjúsági Eszperantó Világszervezet) és a GEJO (Német Ifjúsági Szervezet) is aznap tartotta az éves gyűlését, azaz a legtöbb ember azokon vett részt. Ha jól emlékszem, csak egy Kínáról szóló előadásra mentem el, ami még jobban felkeltette az érdeklődésem Ázsia iránt. Most ugornék is a kedvenc programpontomhoz: végre elérkezett az az este, amikor a La Perdita Generacio (az „előzenekar” [a német] Johannes volt) adott koncertet! A 4 tagú együttesből a két lány, az énekesek lebetegedtek és csak a másik két tag volt jelen, ezért sokan voltak csalódottak, de nekem így is nagy élmény volt az első LPG koncertem. És a koncert egyik utolsó dala alatt éreztem, hogy ez a közel 200 ember összetartozik, amikor az együttes felszólította a közönséget, hogy mindenki öleljen meg valakit, aminek eredményeképp mindannyian hosszú ölelő sorokban álltunk és együtt énekeltük a dalt. Attól tartok, hogy fénykép nem készült róla, mert mindenki részt vett a nagy ölelkezésben. Ez a nagy összetartozás-érzés csak megerősödött az éjszaka folyamán. Röviden összefoglalva az ifjúsági eszperantó élet „elitje” hajnalhasadásig énekelte a himnuszt és még néhány eszperantó dalt, felbontva az újévre szánt pezsgőket. :D Videót nem mellékelek személyiségi jogok miatt.
És hogy ilyen szépen beleénekeltük magunkat az év utolsó napjába, egy kis pihenő után kezdődhetett a készülődés a szilveszteri bálra. Délután még sikerült részt vennem egy reggaeton táncórán és Szabi magyar nyelvről szóló előadásán, amin jót vitatkoztunk arról, hogy mi helyes és mi nem (legalábbis szerintem jót, ő lehet, hogy utált), majd mentem segíteni díszíteni a termet. A legszebb az volt ebben a szilveszterben, hogy minden kultúrának megvolt a lehetősége a saját módján ünnepelni. Mivel több időzónából érkeztünk, mindenki megünnepelte az új évet a saját és a többiek időzónája szerint is, azaz szinte óránként volt egy éljenzés. Én is megtaláltam a módját, hogy megtartsuk a magyar hagyományokat. Az üzenőfalon közzétettem és a DJ-vel is bemondattam, hogy éjfél után mindenki jöjjön magyar himnuszt énekelni (fura, hogy más népeknél ez nem szokás!) a terembe, ahol már előre felírtam a szöveget a táblára. Néhányan annyira belelkesedtek az ötlettől, hogy már napközben elkezdték tanulni a szövegét, és éjfél után körülbelül 20-an énekeltük együtt a himuszt, ebből hárman magyarok.
Pataki Zsófi
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése